Fogarasi-Havasok

1997. X. 18-23.

Elsõ nap

Illetve csak egy csonka este. Szokás szerint rohanva értem el a vonatot. A többiek már rég berendezkedtek, nekem nem is jut hely ugyanabba a kupéba, szerencsére csak Szolnokig utazunk így, ott vonatcsere, lehetõség az átrendezõdésre. Már majdnem mozdul a vonat, amikor Kamilla felfedezi, hogy matuzsálem fényképezõgépe biztosan nem mûködõképes. Éppen idõben, így még le tudja adni a néhány fõs búcsúztató-különítménynek, megmenekülvén ezáltal az egyhetes, felesleges cipeléstõl. Egy kiló biztos megvan az a gép, úgyhogy nem mindegy. A vonat kellemesen zsúfolt. Keltünk némi feltûnést a cókmókunkkal: "hát, ezeknél még sátorlap is van!" - méltatlankodik egy néni a szomszédjának. Nincs igaza, mert sátrat nem is viszünk. Azon kívül viszont szinte mindent.

Szolnokon elhagyjuk a makói szerelvényt és átszállunk a sokkal kellemesebb nemzetközi expresszre. Fülke ugyan nincs üres, mindegyikben egy-egy ember reménykedik, hogy nem pont hozzá ül be ez a csürhe. Mi kiválasztunk egy kopasz ismeretlent, akirõl csak annyi látszik biztosnak, hogy magyarul nem beszél. Az est slágere egy újságcikk, amit Ádám hozott. Címe: Bokrozás a híd alatt, témája, hogy hogyan csinálják a buzik. Mindenki elolvassa. Ilyen eseménytelen vonatúton ennél sokkal unalmasabb cikkek is felértékelõdnek, hátmég egy ilyen zaftos…

Mire kimûveljük magunkat bokrozásból, elérjük a határt. Ez mindig izgalmas esemény, ugyanis eddig szokott tartani a vonatjegyünk. Innentõl a bakterek kezében a sorsunk, akik többé-kevésbé lepénzelhetõk. Ennek Huba a mestere, nekünk csak annyi a feladatunk, hogy rámutatunk a szomszéd fülkére és annyit mondunk, "grupu". Tavaly nehezen ment az átkelés, a tisztalelkû bakter majdnem ránk hozta a határõrséget. Most szerencsére egy korrupt van szolgálatban, körbenéz, hogy nem látja-e valaki, majd elfogadja jegy helyett a kenõpénzt. Következõ mûsorszámot a román határõrök szolgáltatják: mindenkitõl megkérdezik, hogy mennyi pénze van, majd az összegtõl teljesen függetlenül beírják az útlevelekbe, hogy ki meddig tartózkodhat az országban. Szinte senki sem maradhatna péntekig (eddigre tervezzük a visszaérést). Egyedül a mi fülkénket kerüli el a vész, ezt pedig a kopasz idegennek köszönhetjük, aki sokkal érdekesebb tennivalót szolgáltat a fináncoknak: videót csempész. Lehet, persze, hogy félreértés az egész, tény az, hogy a böröndjében az alsónadrágok alatt van egy lejátszó, papírja hozzá pedig semmi. Ekkora ziccert román vámos nem hagyhat ki, talán meg is rónák a felettesei, ha nem hagyná magát megvesztegetni. Kopasz barátunk végül is egy pár márkával váltja meg a videóját.

Mire átjutunk a határon, már öreg este van. Ennyi izgalom után éppen ideje, hogy aludjunk.