6. Összefoglalás
Az irodalom áttekintése és az elvégzett vizsgálatok alapján a tájfutás természetvédelmi vonatkozásai tekintetében a következő megállapítások tehetők.
Vélt vagy valós természetvédelmi okokból a tájfutást világszerte többé-kevésbé ellenzik az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás és a természetvédelem képviselői. Ennek mértéke és megoldottsága országonként igen változó. A problémák közül legfontosabb a növényzet taposás általi károsítása, de e mellett szóba kerülhet az állatvilág zavarása (főleg vadgazdálkodói érdekektől vezérelve), és az igénybe vett terület különböző formájú szennyezése is.
Tájfutásra Magyarországon a legkülönbözőbb területek alkalmazhatók, bár vannak bizonyos preferenciák (pl. dolomit alapkőzetű hegységek). Károsításra tehát elsősorban ilyen helyeken kell számítani.
Hazai és külföldi mérések alapján megállapítható, hogy egy-egy verseny alkalmával egyidőben a futóknak csak kb. a fele tartózkodik a terepen, valamint, hogy egy átlagos verseny 50%-a az utakon és ösvényeken folyik, ahol a károsítás minimális.
Az elvégzett vizsgálat eredményeképpen elmondható, hogy a tájfutás általában nem okozott maradandó változást a növényzetben, azonban egyes termőhelyeken megfigyelhetők voltak negatív hatásai.
Versenyrendezői szempontból a legveszélyeztetettebbek azok a területek, ahol a résztvevők nagy tömegben fordulnak elő (pl. cél, rajt, befutószakasz). Ezzel ellentétben, magán a versenyterületen a károsítás lehetősége jóval kisebb.
Növénytani szempontból a vizsgált 13 mintaterület a tájfutóverseny jelentette zavarásra igen eltérően reagált. Az esetek egy részében semmilyen taposás vagy káros hatás nem volt kimutatható. Megfigyelhető volt az is, hogy taposási károk csak az ellenőrző
pontok körüli 1-2 méter sugarú körben jelentkezhetnek, azon kívül nagyon alacsony a terület terhelése.Közvetlen borítás-csökkenés jellemezte a többi mintaterületet. Az esetek egy részében ez komoly méreteket öltött, azonban gyors regenerációval párosult, ami annak tudható be, hogy a mintaterületek ezen részénél az adott társulás szerkezetét amúgy is a zavarás alakította ki, bennük sok volt a zavarástűrő és a gyomfaj.
Az egyébként zavarásnak kevésbé kitett - különböző záródású - gyepfoltokon általában igen lokális és kismértékű károsodás jelentkezett, amely ebből adódóan gyorsan regenerálódott. Kivételt jelentett ez alól az az eset, amikor meredek lejtő nyílt dolomit sziklagyepét érte a taposás: ekkor nagymértékű borítás-csökkenés után csak igen lassú regeneráció volt megfigyelhető. Általában elmondható, hogy a szukcesszió iniciális stádiumai veszélyeztetettebbek.
Néhol kimutatható volt a társulások fajösszetételének kis mértékű megváltozása: a tájfutás elősegíthette egyes gyomfajok vagy zavarást jobban tűrő természetes kísérőfa
jok elteredését.A negatív hatások elkerülésére, illetve minimalizálására számos lehetőség kínálkozik. Ezek közül elsődleges a versenyrendező és az érintett szakemberek egyeztetése és a gondos pályatervezés.
Természetesen átfogó növénytani értékeléshez ennél jóval több adatra lett volna szükség. Az itt leírt tények inkább csak kezdeti, tájékozódó lépésnek tekintendők, melyek az alapok lefektetésén túl irányt adhatnak a további kutatásoknak.