A vizsgálatok az 1994. évi XXVII. és az 1996. évi XXIX. Semmelweis Ignác Emlékversenyekhez, illetve 1996. áprilisában egy edzéshez kapcsolódtak.

Kezdetben, az első felvételezési négyzet kijelölésekor az a cél vezérelt minket, hogy megpróbáljuk eltalálni a tájfutóverseny helyszínei közül azokat, melyek a növényzetre a legnagyobb nyomást gyakorolják. Nyilvánvaló volt, hogy ezek a legnépesebb helyek lesznek, mint például a célterület, a rajt környéke, a befutópont, illetve a befutó-szakasz. Ezért került két felvételezési négyzet a célterületre, egy a befutószakaszra, kettő pedig a befutópontra, illetve közvetlenül mellé. Sajnos a rajt nem volt alkalmas vizsgálatokra, mivel az eredetileg tervezett rajthelyszín, amely egy bükkösben lett volna, az erdészet kérésére megváltozott és átkerült egy két kerítés határolta földútra, amelyen taposási kár csak elhanyagolható mértékben következhetett volna be. (Az eredeti rajthelyszín azért került ki a tervből, mert a bükkös gyepszintjében természetes újulat volt megtalálható, amit az erdészet - érthető módon - nem akart kockáztatni a kísérlet kedvéért.) Ezeken kívül növényszociológiai szempontból még kijelöltünk négy felvételezési négyzetet a terep jellegzetes vegetációtípusaiban; így került egy cseres-tölgyesbe (6. mintaterület), három pedig különböző záródású gyepfoltokba, melyek közül a 9. mintaterület érdemel különös figyelmet, mivel itt a versenyzők mesterségesen össze is lettek terelve, így egy kicsit nagyobb terhelést szimulálva. Az ennek teret adó nyílt sziklagyepes rét amúgy most is, mint mindig, feltételezhető érzékenysége miatt le volt tiltva a terepen, azon ellenőrzőpontot elhelyezni, illetve a versenyzőket keresztülfuttatni nem lehetett volna, de külön engedéllyel mégis ide kerülhetett a mintaterület.

Az első év értékelése után nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző növénytársulások érzékenysége között óriási különbségek vannak. A sziklagyepeken kijelölt mintaterületek egy része mutatott olyan károsodást, hogy érdemes volt további hasonló társulásokban felvett négyzeteket vizsgálni korrektebb eredmény nyerése céljából. Ezért 1996. tavaszán újabb négy felvételezési négyzetet jelöltünk ki. Ezek közül egy (10. mintaterület) az 1996. évi Semmelweis Ignác Emlékversenyhez kapcsolódott, hármon (11-13. mintaterületek) pedig egy tájfutó edzéssel szimuláltunk ugyanolyan fokú igénybevételt, mint amit egy verseny maximálisan okozhatott volna.

A mintaterületek kijelölhetőségét erősen determinálták a tervezett ellenőrzőpontok, hiszen előre látható volt, hogy nem ellenőrzőpontra nem is érdemes mintaterületet kijelölni. (Ezt később a vizsgálat maga is megerősítette.) Ez az oka annak, hogy nem volt lehetőség tipikus, "tiszta" társulások megfigyelésére; a legtöbb társulás átmeneti vagy zavart.

Mindezeket rögzítettük a tájfutó esemény (verseny vagy edzés) előtt egy nappal, amely a kontrollt jelentette; az ehhez képesti változásokat figyeltük. A felvételezést megismételtük egy nappal a verseny után, amely a közvetlen kártételt mutatta, illetve egy hónappal, majd egy évvel később is, természetesen ugyanabban az aszpektusban. Ezek a felvételezések a regeneráció folyamatát kísérték figyelemmel. Egy mintaterület esetében (9.) a felvételezést két év elteltével is megismételtük, mivel a többi területtel ellentétben itt még alig haladt előre a regeneráció.