A tájékozódási futás mint természetben folytatott sporttevékenység megítélésében egészen 1997. január 1-ig a természetvédelemről szóló 1982. évi 4. törvényerejű rendelet, illetve az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény volt az irányadó. Ezekben kevés volt a konkrét támpont, általában tiltották a természetkárosító tevékenységeket védett természeti területen, lehetőséget adtak a természetvédelmi hatóságoknak az engedélyezésre, illetve korlátozásra.

Az 1996-ban meghozott és 1997. január 1-től hatályos, a természet védelméről szóló LIII. és az erdőről és az erdő védelméről szóló LIV. törvények már konkrét esetekre sokkal jobban alkalmazhatók és szigorúbbak is. A természetvédelmi törvény is, elődjéhez hasonlóan, lefekteti azt az általános alapelvet, hogy a vadon élő szervezetek élőhelyeinek, azok biológiai sokféleségének megóvása érdekében minden tevékenységet a természeti értékek és területek kímélésével kell végezni (17. §). Védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélyét teszi szükségessé közösségi és tömegsportesemények rendezéséhez, sportversenyhez (38. §). Ezen túl fokozottan védett természeti területen a természetvédelmi igazgatóság engedélye kell a területre történő belépéshez is (40. §).

Az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény rendelkezései szerint az erdőterületen - annak rendeltetésétől függetlenül - üdülés és sportolás céljából gyalogosan bárki saját felelősségére ott tartózkodhat, melyet az erdőgazdálkodó tűrni köteles, kivéve, ha az arra jogosult a látogatási korlátozást az e törvényben foglaltak alapján elrendeli. Ilyen korlátozást rendelhet el az erdészeti hatóság erdővédelmi, a természetvédelmi hatóság természetvédelmi okból, illetőleg az illetékes katonai, határrendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv (81. §). Az erdőgazdálkodó hozzájárulásával szabad az erdőterületen huszonnégy órát meghaladó üdülési, illetőleg sportolási célból tartózkodni, táborozni, sátrat felverni, lakókocsit felállítani, valamint sportversenyt rendezni (82. §). Ezen felül az erdőgazdálkodó átmenetileg korlátozhatja, illetve feltételekhez kötheti az erdőterület egyes részeinek látogatását, amennyiben az ott tartózkodás az egyes erdőgazdálkodási munkák végzését veszélyezteti vagy akadályozza. A vadászati jog gyakorlására jogosult - az erdőgazdálkodó hozzájárulásával - átmenetileg korlátozhatja az erdőterület egyes részeinek látogatását, amennyiben az a vadászati jog gyakorlását lényegesen akadályozza, illetőleg a vadállományt különösen veszélyezteti (83. §).

A hatályos törvények szerint tehát természeti környezetben különböző tevékenységek akkor folytathatók, ha azok a területkezelő szervezetek (természetvédelem, illetve az erdő- és vadgazdálkodás) érdekeit nem sértik, és ezen a téren a kezelő szervezeteknek engedélyezési joguk van. Az engedélykötelesség néha többszörösen is indokolt, például néhány többnapos verseny esetében nemcsak a tömegsportrendezvény-jelleg miatt (természetvédelmi törvény, 38. §), de a 24 órát meghaladó táborozás miatt is (erdészeti törvény 82. §). Ez az engedélyezési eljárás működik is, e nélkül csak nagyon kivételes esetekben rendeznek versenyt, ilyen volt pl. az 1993-ban Piliscsaba térségében (Fehér-hegy) rendezett Katonai Világbajnokság. Ebben az esetben az egyik rendező a Magyar Honvédség volt, amely az engedélyező szervek nemleges válasza ellenére rendeztette meg a versenyt. Ennek eredménye tartós rossz viszony lett a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság és a tájfutók között. Engedélykéréssel gyakorlatilag két intézményhez kell fordulni; az egyik a területet kezelő gazdálkodó szervezet (erdészetek), a másik az illetékes természetvédelmi hatóság (lásd V., VII., IX. és X. mellékletek).

A precízebb szabályozás ellenére az új törvény gyakorlati változást nem hozott. A versenyek engedélyezése ez évtől is, csakúgy mint eddig fent említett két szervezet kezében van. Olyan területeken, ahol a terep adottságai miatt gyakran rendeznek tájfutóversenyt, a helyi tájfutó szövetség és a területet kezelő hatóságok, illetve gazdálkodó szervek között a törvényen túl külön megállapodás biztosíthatja a rendet. Ilyen megállapodás született például a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság (továbbiakban PÁG) és a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség (MTFSZ) között 1992-ben. A megállapodásban a PÁG vállalta, hogy:

- Kidolgozza a területhasználat, illetve az engedélykérés normáit.

- A témával kapcsolatos pályamunkákat szakmailag elbírálja és támogatja.

- Segíti a tájfutás és más erdőbeli tevékenységek összehangolását.

- Együttműködik a területhasználat és engedélykérés normáinak kidolgozásában.

- A versenyeket a PÁG által meghatározott elvek figyelembe vételével rendezi, illetve ezeket az irányelveket beépíti oktatási anyagaiba.

- Pályázatot ír ki a sportág erdőhasználatának, esetleges erdőt károsító, zavaró hatásának felderítésére.

- Az erdőhasználat során tudomására jutott, a PÁG-ot érdeklő információkat eljuttatja az illetékeseknek (pl. szemétlerakások).

A megállapodás legnagyobb gyakorlati érdeme az volt, hogy tisztázták a térképkiadás, illetve a térképek (terepek) felhasználásának feltételeit. Ezt a megállapodás melléklete tartalmazta, melyben a PÁG területén levő térképeket öt kategóriába sorolták, meghatározva ezzel felhasználásuk korlátait. (lásd VIII. melléklet).

A kitűzött célokból és vállalásokból egyesek megvalósultak (pl. erdőtakarítás azóta is rendszeresen van), míg mások feledésbe merültek (pl. pályázat kiírása a károsítás felmérésére). A megállapodás "modell értékű" kapcsolat kialakítását tűzte ki célul, ezt azonban nem sikerült kivitelezni, és a két fél közötti különböző súrlódások odáig vezettek, hogy végül a közelmúltban a megállapodást közös megegyezéssel felbontották. Jelenleg helyette másik dokumentum nincs, így a meglehetősen általános elveket lefektető törvényen túl a tájfutást semmi nem szabályozza a parkerdőgazdaság területén.

Az egyéb jogi eszközök közül foglalkozik általában a sporttal, és ezen belül kiemelten a tájékozódási futással az 1990-ben kiadott Műszaki Irányelvek (lásd XI. melléllet) is. Ez a dokumentum leginkább a közvetlen megállapodások alapjául szolgálhat. Sok, benne leírt konkrétum visszatérő probléma szokott lenni a versenyek engedélyeztetésekor, például a kopárosok használata, vadászati objektumok igénybevételének elkerülése (etető, dagonya, magasles stb.), védterületetek kijelölése, terepi jelzések eltávolítása stb.

A különböző előírások és megállapodások betartatását természetesen ellenőrizheti a hatóság, illetve a korlátozó gazdálkodó szervezet, de a tájfutó sporton belül működik egy önellenőrző mechanizmus is. Ennek két szintje van, melyek közül a régebbi a Természervédelmi Szolgálat (TeSZ). Ez a szervezet a Természetbarát Szövetségen belül működik, munkája kiterjed mindenféle erdőben folytatott tevékenységre. A tájfutást felügyelő TeSZ tagok egyben aktív versenybírók is, kiknek feladata a versenyek (és edzések) természetvédelmi felügyelete az előkészítéstől a befejezésig. Így pl. elkérheti az engedélyezési okiratot, és ha az nincs, vagy az abban foglalt feltételeknek a verseny nem tesz eleget, akkor kötelessége a verseny megtartását megakadályozni. Általában, ha bármi olyasmit észlel, ami a fennálló rendelkezésekkel ütközik, köteles intézkedni. Tevékenységük nem szorítkozik csak a tájfutásra, a természetben járva - szolgálati jelvényük birtokában - bárhol és bármikor jogosultak fellépni. A második szint a Természetvédelmi Ellenőrzőbíró (TEB). Jelenleg az országban 33 ilyen van. A természetvédelmi ellenőrzőbírók mind tagjai a TeSZ-nek, tehát versenybírók is, de ezen túl még külön képzésben is részesültek (1993-ban volt egy ilyen tanfolyam). Nagyobb létszámú, illetve természetvédelmi környezetben rendezett versenyek alkalmával az MTFSZ természetvédelmi ellenőrzőbíró működését írja elő, míg kisebb versenyeken, vagy nem kiemelt területen az ellenőrzés a magasabb képzésben nem részesült TeSZ tagok feladata (IV. és VI. mellékletek).