2.3.4. Az OEKOGEO-tanulmány

A témát kutató legnagyobb volumenű tanulmány a Svájci Tájékozódási Futó Szövetség (továbbiakban SOLV) kezdeményezésére a svájci kormány és az illetékes hatóságok támogatásával jött létre (BRECKLE, 1992). Az adatgyűjtést végző cég, az OEKOGEO AG, egy magánkézben levő professzionális kutató és tanácsadó intézet.

A vizsgálat során jellemezték a tájfutó terepeket természeti "minőség" szempontjából, vagyis ökológiai érzékenység szerint kategorizálták a svájci tájfutó térképeket. Ennek során 18 tereptípust különítettek el. (Ezek nagy része Magyarországra nem alkalmazható.)

Meghatározták a különböző terepeken a versenyek gyakoriságát és megoszlását. E szerint a versenyek kb. 50%-a két tereptípushoz köthető, valamint kevés kivételtől eltekintve minden verseny az április és október közötti időszakban van.

Az útvonalak tanulmányozásával meghatározták a tipikus versenyzői magatartásokat. Kiderült, hogy a versenyzők nagy része a vonalas objektumokat követi, amelyek közül elsődlegesek az utak, de ilyen lehet egy jelleghatár is. A versenyzők kb. 2%-a futott be a vadak számára fenntartott, és ezért a versenyzők számára tiltott pihenőterületekre. Ha volt jó vezetővonal ezen területek körül, oda kevesebben mentek be.

A talajra és a vegetációra gyakorolt hatás mérésére az ellenőrzőpontok környékének 2 méteres körzetét jelölték ki. Megfigyeléseket végeztek a verseny előtti és utáni napon, illetve egy hónap múlva. Tíz verseny alatt 123 pontot vizsgáltak és további 118-at figyeltek meg. Ezeken a versenyeken a résztvevők száma 299 és 1793 között változott. A pontok 70%-át kevesebb, mint 200 versenyző látogatta, 36%-ot még 100-nál is kevesebben, a versenyzők száma és a növényzetben okozott kár között azonban nem volt összefüggés. A 123 pontból csak 10-nél volt olyan, hogy több, mint 10 fontos növény szenvedett volna 20%-nál nagyobb károsodást.

A talajszintben okozott legnagyobb kár 38% volt a körön belül és 28% a környező területeken. Ezen területek regenerációja gyors volt; egy hónap alatt a terület 2/3-a 80-100%-ban regenerálódott. A réteken és a sövényekhez közel eső területeken volt a leggyorsabb a regeneráció, míg a leglassabb a sok mohát tartalmazó társulásoknál következett be (,de nem a tőzegmohalápokon, mivel azok kevésbé érzékenyek). Érzékeny biotópok voltak még a források, kis tisztások és a bozótosok határa. A sok futó, meredek hegyoldal, nedves talaj, laza talaj, sok moha és a sok csapadék mind olyan faktorok voltak, melyek növelték a kár mértékét.

Talaj károsodását a kontrollterületeken csak egy helyen figyelték meg, mindazonáltal talajerózió volt megfigyelhető a kontrollterületeken kívül eső meredek hegyoldalakon, ahol a futók új ösvényeket tapostak. Ennél azonban sokkal jellegzetesebb, nem tájfutás okozta károkat szenvedett a terület (pl. szarvasmarhák legeltetése, erdészeti munkák, talajmunkák sípályákon, útépítés stb.).

Állatok megfigyelését hat alkalommal végeztek. A versenyek megkezdése után a nagyvadak többsége a kijelölt védterületek felé mozgott. Ezt átlagban 432 méter hosszú úttal érték el. Általában menekülő magatartás volt jellemző, bár a zavarás közvetlen oka ritkán volt megfigyelhető. Az állatok egyes helyeket a verseny idejére elhagytak, a visszatelepülés megkezdődhetett rögtön a verseny után, néhány nap múlva, esetleg még később. A madarak közül csak a földön fészkelőkre nézve találták veszélyesnek a versenyt, azokra is csak költési időszakban.

Mindezek után arra, hogy hogyan lehetne a tájfutás okozta károkat minimalizálni, az OEKOGEO AG a következő javaslatokat tette a SOLV-nak:

1. Szakszerűen megtervezett pálya kell. Ebbe beletartozik az ellenőrzőpontok, valamint a rajt és a cél nem érzékeny területre való helyezése, vadállatoknak nyugalmi területek kijelölése, megfelelő pályavezetés stb. Ellenőrzőpontnak pl. nem megfelelőek a hangyabolyok, a nedves rétek, a lápok vagy a források.

2. Egyeztetni kell a terület kezelőivel (természetvédelmi, erdészeti és vadászati szervezetek). Lehetőleg már a térképkészítés előtt, így az érzékeny területek már térképre sem kerülnek fel.

3. Ha egy már meglevő térkép értékes területet fed, azt vissza kell vonni, illetve térben vagy időben részlegesen korlátozni a használatát. Egyes területeken elég csak nyugalmi területeket kijelölni. Ezek elég nagyok legyenek és elérhetők a vadak számára.

4. Határozott pályairányítás érvényesüljön, a pályák egy irányba vezessenek. Ne használjanak a futók ökológiailag érzékeny "vonalakat" (pl. ösvény nélküli jelleghatár, sövények, patakok). A versenyzők ne fussanak át fiatal erdőkön és bozótosokon. Ahol szükséges, kötelező útvonalat kell kijelölni, ezek ösvényeken vagy kaszált réteken vezessenek.

5. Mindezek betartását az erdészeti, illetve természetvédelmi hatóságoknak ellenőrizni kell.