DOUGLAS (1990) Angliában végzett el egy vizsgálatot az 1988-as "November Classic" nevű versenyhez kapcsolódóan. A kivitelezéshez a megbízó Southampton Orienteering Club-on kívül még más szervezetek (pl. Brit Ökológiai Társaság, Brit Tájékozódási Futó Szövetség) is segítséget nyújtottak, főleg anyagi téren. A kijelölt terület, a természetvédelmi oltalom alatt álló Hampshire megyei New Forest volt. A versenyen 1200 futó vett részt.

A területet tipikus dél-angliai növényzet borítja: savanyú talajú lomberdő (Quercus spp. és Fagus sylvatica), fenyőerdő (Pinus sylvestris, Pinus maritima), illetve csarabos jellegű vegetációból az állandó legeltetés miatt degradálódott nyílt területek, helyenként tőzeglápok.

A flóra vizsgálatát összesen 39 felvételezési négyzettel végezték el, ebből 7 ellenőrzőponton volt, 21 ezektől 3, 6, illetve 9 méter távolságra a ki- vagy befutási irányban, valamint volt még 8 szétosztva a terepen, különböző helyeket megmintázva (pl. éger-ligeterdő, mocsár, Ulex-cserjés, többféle fás vegetációtípus, kapuknál, illetve kerítések mentén). Felkészültek még egy talajtömörödés-mérésre is, de ezzel fel kellett hagyni, mivel a verseny előtti nap egy vadászat annyira megváltoztatta az előzőleg felvételezett mintaterületet, hogy a mérésnek többé nem volt értelme. A négyzeteket felvételezték a verseny előtt, utána közvetlenül, majd hat hónap, illetve egy év múlva. A vizsgált területek mellett azonos időben felvételeztek kontrollterületeket is. A kitűzött felvételi négyzeteken áthaladó versenyzők száma legkevesebb 7, legtöbb 930 volt. A vegetáció típusa és változása alapján hét kategóriát állítottak fel:

1. Lápok. Két pont esetében fél méter széles csapás keletkezett, egy másik helyen egy 1x3 méteres terület növényeinek 80%-a merült el a lápban. Ezek a területek fokozatos regeneráció után 1989 novemberére teljesen helyreálltak. Az áthaladó versenyzők száma, sajnos, ismeretlen.

2. Mohás, zúzmós vegetációfoltok. Egy helyen, ahol erdei fenyő alatti homoktalajon a mohák és zúzmók 30%-os borítást értek el, a 98 áthaladó versenyző 60%-os taposási kárt okozott. Ez mindaddig észrevehető volt, amíg a ráhulló tűlevelek el nem takarták.

3. Avarral fedett földfelszín. Az avar letaposása helyenként megfigyelhető volt, de hamar helyreállt.

4. Utak, ösvények. A legnagyobb terhelésnek kitett rész, a rajt környéke, ahol mind az 1200 versenyző áthaladt, ilyen helyen volt kijelölve. A növényzet 80%-a károsodott. A verseny után a letaposott növények még zöldek voltak, egy hét múlva el is száradtak, csupasz, sáros területet hagyva hátra. Másfél hónap múlva már a regeneráció jelei mutatkoztak, majd 1989 májusára teljesen helyreállt a terület.

5. Legelő, gyep. Ez, a várhatóan taposásra nagymértékben toleráns vegetáció két helyen mutatott változást; az egyik egy kerítéskapunál, ahol 575 versenyző és 18 versenytől független sétáló haladt át. Itt a nagymértékű taposás után 1989 májusára teljes regeneráció történt. A másik egy bokorsor volt, ahol az egyetlen jó átjárónál 878 versenyző ment át. A vegetáció csak 1989 novemberére állt helyre.

6. Páfrányos (Pteridium aquilinum). Az egyetlen ilyen vegetációban lévő pontnál az áthaladó 516 versenyző egy 1,5 méteres sávban teljesen letaposta a növényzetet, csupasz földet hagyva hátra. Egy év múlva a páfrány, igaz, csak fele magasságban és sűrűséggel, de visszanőtt.

Általában a legtöbb terület két héten belül regenerálódott, az erősebben igénybevett területek vagy érzékeny vegetációk esetében ez hat hónapnál is több lehetett. Két esetben (egy a mohás-zúzmós és egy a páfrányos vegetációtípusból) egy év is kevés volt. Csak kevés helyen haladta meg a versenyzők száma a terület kapacitását. Két tényező eleve ezt az eredményt jósolta, ezek; a jó időjárási viszonyok (pl. nem volt nagy eső) és a novemberi időpont, hiszen a nyugalmi periódus előtt a növények sokkal kevésbé érzékenyek, mint pl. a tavaszi aszpektusban. Jelentős változás ott keletkezett, ahol érzékeny volt a vegetáció, sok versenyző haladt át vagy ez a kettő találkozott. A mohákat és zúzmókat két okból találták érzékenynek: lassan nőnek és nem rögzülnek elég szilárdan a felszínhez. Más növények úgy károsodhatnak, hogy leveleiket beborítja a sár, ami által elhalnak. Ezért keletkeztek lassan regenerálódó foltok a nedves helyeken. A füvek (pl. legelőkön) viszont regenerálódtak gyorsan, mivel növekedési pontjuk a felszínhez közel van. A fás növényzetben nem keletkezett kár.

Fauna-vizsgálat céljából 24 megfigyelést végeztek 1988 júliusa és 1989 novembere között. A faunát reprezentálandó fajnak az őzet (Capreolus capreolus) választották, ennek reakcióját számszerűsítették (0-tól 4-ig terjedő skálán, ahol "0" jelzi a nyugodt, "4" a nagyon ijedt állatot). Az őzek a verseny alatt a versenyzők áltat nem használt területek felé mozogtak, és elrejtőztek a sűrűbb helyeken. Különösebb ijedtséget csak a versenytől függetlenül ott lévő kutyák miatt mutattak. A visszavándorlás három héten belül megtörtént.

Mindezek alapján a következő ajánlásokat tették. Érzékeny vegetációtípusokban csak minimális versenyzés javasolt. Amennyiben nagy versenyzői létszámról van szó vagy nedves időjárás várható, különösen indokolt a versenyzők koncentrációjának alapos felülvizsgálata. Az állatok számára megfelelő védterületeket kell kijelölni, amelyek elég nagyok ahhoz, hogy abban elbújhassanak, de elég kicsik ahhoz, hogy a versenyzők inkább megkerüljék, mintsem átfussanak rajta.