Egy kifejezetten csak a növényzetre irányuló, hosszútávú fitoszociológiai tanulmány készült Németországban, Bielefeld környékén (BRECKLE et al., 1989). Ehhez az 1984-es Német Egyetemi és Főiskolai Bajnokságot használták fel, ennek ellenőrzőpontjai közül jelöltek ki vizsgálatra hármat, melyek közül egyet - nem közölt okból - közvetlenül a verseny előtt meg kellett szüntetni, így végül a vizsgálat két ellenőrzőponttal, azaz két darab 2x2 méteres felvételezési négyzettel folyt le. A bajnokság két napból állt, a váltóversenyen összesen 135, az egyéni versenyen 109 futó állt rajthoz.

A felvételezéshez és az eredmények értékeléséhez a klasszikus növénytársulástani módszereket alkalmazták; AD-értéket, valamint a talajreakció-, illetve a nitrogéntartalom igényt jelző R és N értéket (ELLENBERG, 1979). A vegetáció felvételezését elvégezték közvetlenül a verseny előtt, közvetlenül utána, majd egy hét, egy hónap, egy év, két év, három év és négy év múlva. A vizsgált növényzet mindkét esetben savanyú homokon főleg Pinus sylvestris-szel és gyér aljnövényzettel jellemezhető társulás volt. Jellemző növényeik: Avellena flexuosa, Trientalis europea, Maianthemum bifolium, Vaccinium myrtillus, Sphagnum spp..

- A társuláson belüli arányok megváltoztak egy kicsit, de ez a változás nem volt szignifikáns. Egy egészen kicsit magasabb lett a savanyúságjelző növények aránya, amit azonban másirányú vizsgálatokra (WITTIG et al., 1985; WITTIG, 1986) alapozva az egész Európát érintő általános elsavanyosodásnak tudnak be.

- Külön megfigyelték két faj, a Trientalis europaea illetve a Maianthemum bifolium egyedszámának változását. Ez mindkét faj esetében erősen lecsökkent közvetlenül a verseny után, majd gyorsan regenerálódott, egy év múlva visszaállt az eredeti állapot.

Összességében arra a következtetésre jutottak, hogy a tájékozódási futás környezetre gyakorolt hatása elhanyagolható. Egy rövid ideig jelentkezik ugyan változás, de aztán gyorsan helyreáll az eredeti állapot. Más faktorok a környezetet sokkal súlyosabban, tartósabban és nagyobb területen érintik, különösen rendszeresen ismétlődő emberi tevékenységek esetében, mint például a szántás (BRECKLE, 1984). Ha mégis valamilyen változást indulna el, az elhanyagolható, hiszen minimális területről van szó (egy ellenőrzőpont esetében kevesebb, mint 1 m˛). A versenyzés okozta ösvények összehasonlíthatatlanul kisebbek és gyorsabban eltűnnek, mint azok a károk, melyeket maga az erdészet okoz munkálatai során pl. traktorokkal.

A szerzők szerint a tavasszal, illetve kora nyáron okozott károk látványosabbak, de gyorsabban regenerálódnak, míg ősszel ez fordítva van. A kár mértéke sok tényező függvénye, mint például talajtípus, a vegetáció típusa, kitettség vagy a lejtőszög. Megállapítják, hogy a tájfutásban nem is maga a verseny a fő károsító tényező, hanem más faktorok, mint például a résztvevők közlekedése és a járművek parkolása.