Svédországban KARDELL (1974) a növényzet tájfutás okozta károsodását vizsgálta három, egymástól független versenyen. A résztvevők száma, különösen az egyik verseny alkalmával, igen magas volt; 2920, 1317 illetve 9276 fő. Mindhárom verseny esetében több ellenőrzőpont környékét vizsgálták, rögzítve a verseny előtti és utáni állapotokat. A verseny utáni felmérés több felvételezést jelentett, legkésőbb a verseny után két évvel nézték meg a következményeket. A konkrét botanikai felvételezés mellett a kár mértékét is megbecsülték, azt három kategóriába osztva.

- Az esetek 50-75%-ában az ellenőrzőpontok körüli kb. 10 m˛-es terület közvetlenül a verseny után jelentős károsodást mutatott.

- A különböző vegetációtípusok eltérő ütemben regenerálódtak. Általában elmondható, hogy ez viszonylag gyorsan végbement, a verseny után két évvel már csak a pontok 10-30%-ánál volt észrevehető valami károsodás. Legjobban regenerálódtak a legelők, a lombhullató erdők és a mohás aljnövényzettel rendelkező fenyőerdők. Még a különböző lápvegetációk is viszonylag gyorsan helyrejöttek, ezzel szemben a zúzmóban (főleg Cladonia fajokban) gazdag fenyőerdők regenerációját a szerzők legalább két évtizedre becsülik. Ennek megfelelően azt a javaslatot teszik, hogy a különböző vegetációtípusok esetében az ellenőrzőpontokat érintő versenyzők száma ne haladja meg a következő értékeket:

Zúzmóban gazdag erdők 50 (fő/ellenőrzőpont)

- A legsúlyosabb következményeket a tájfutás egy olyan verseny alkalmával okozta, mely előtt három nap alatt 100 mm eső esett. Ez pont a legnépesebb esemény volt (9276 résztvevő), 1976 júliusában. Ez alkalommal "sikerült" a teljes terület 1%-ában (714 ha) kárt okozni. Mivel ez több szerencsétlen tényező összejátszásának tudható be (nagy létszám, vizes talaj), felfogható úgy is, mint a tájfutás által okozható maximális lehetséges kár (közép-svédországi körülmények között).