Nyomtatás Shortlink

Eső előtt, eső után

Korábban már kétszer megnyertük, így hát idén sem hagyhattuk ki a 24 órást. Ez az a verseny, amelynek bár komoly presztízse van, mégsem szokás rá készülni, amolyan mellékterméke az egész éves edzésmunkának, levezető parti, de annak viszont durva, még ideális esetben is. És hát ez most minden volt, csak nem ideális.

Már az előkészületek is baljósan alakultak, megszokott csapatunkból Dosek Toncsi és Gillich Pityu sérülés miatt nem vállalták a versenyt, őket Gyallai Janó és Tamás Tibi pótolta, de még ezzel együtt is úgy álltunk ki a rajthoz, hogy a szabvány hat helyett öt emberrel toljuk végig a napot, ami nem lehetetlen, de a mi korunkban már nem egészséges. Végül csak kilett a teljes Fonnyadt Makk, amely a jeles alkalomra egyenruhát is csináltatott, jelezvén, hogy mi igazán komolyan gondoljuk a dolgot:

Vezérszurkolónk és a csapat-kupacs

A szenior csapat kiállításának megszokott problémáin túl azonban ott volt még egy objektív akadály, nevezetesen az időjárás. Mivel már hetek óta rendszeresen esett, úgy nézett ki, hogy idén végre nem a poros pálya lesz az ellenfél. Hogy egy felázott erdővel több mint száz montis folyamatos körözése mit tud csinálni, azt el sem tudtuk képzelni, valószínűleg szerencsére, mert különben ki sem mozdulunk otthonról. Egyébként a rajt pillanatában átmenetileg kisütött a nap, az addig csak kicsit visszataszító pálya elkezdett száradni, így kimondottan optimistán alakult a verseny első harmada.

Óvatosan körözgettünk, nagyon bölcsen egyikünk sem akart nagyon kifáradni mindjárt az elején, amiben a pálya még így, jó időben sem volt partner, a tavalyinál egy kilométerrel rövidebb körön is kb. egy perccel rosszabb időket mentünk, a talaj ugyanis ragadt, mintha Technokollal öntötték volna ki, képtelenség volt könnyen suhanni rajta, a lefelékben is komoly erőt kívánt, apró öröm, hogy bringás-technikát viszont szinte semmit, ezekből a kanyarokból aztán tényleg nehéz volt kisodródni. Egy ideig játszottam is azzal, hogy minél kevesebb fékezésből oldjam meg a feladatot, szerintem nem maradt a pályának olyan pontja, amelyiknél ne tudtam volna ezt megtenni, kivéve persze a váltózónát.

Az első nekifutás három köre (majdnem 45 perc) azonban vészjóslóan jelezte, hogy ezt izomból bírni egyáltalán nem lesz könnyű, pont úgy éreztem magam, mint egy kiadós középtávú verseny után, csak akkor nem ülök újra bringára pár óra múlva.

A következő triádra közvetlenül naplemente előtt került sor, nagy örömmel vettem tudomásul, hogy a pálya határozottan javult, szárazabb és gyorsabb lett, plusz motivációként pedig ott volt, hogy összefutottam Benővel a rajt után, így egy fél kört társaságban nyomhattam, majd ennek egyenes folytatásaként menekülhettem László elöl, aki annyival ment ki mögöttem, amennyit Benőnek a maradék fél körön adtam (saccra talán 1 perc ). Hozzáteszem még, hogy vészesen sötétedett, én pedig lámpa nélkül kénytelen voltam beérni még mielőtt fának megyek, így minden együtt volt ahhoz, hogy kicsit túl is lelkesedjem ezt a menetet, 43 perc alatt lepörgettem az egészet, elhelyezve benne egy napi rekordomnak számító 14:09-es kört. Ebben a pillanatban határozottan tetszett a verseny.

Általában is jól mentünk, kategórián belül volt már 5 kör előnyünk a másodikhoz képest, innen csak akkor lehetett elrontani, ha feladjuk. A licenszes kortársak (SHKE) ugyan egy körrel előttünk voltak, csakúgy mint a fiatal tájbringások gyülekezete, a Káosz Amigos, de ők csak referenciák voltak, nem ellenfelek, Bence ugyan azzal basztatott egész héten, hogy megvernek minket, de ezt a kesztyűt nem nagyon akartuk felvenni, én se gondltam másképp, inkább nekik lett volna ciki, ha nem sikerül.

A szépen alakuló, happy enddel kecsegtető hőseposzt ekkor azonban az időjárás fordította más műfaj, nevezetesen a tragikomédia irányába. Pontban nyolckor újra elkezdett esni, és ez akkor már kitartott reggelig.

Én valami ezoterikus megérzéstől vezérelve pénteken, az utolsó pillanatban még elmentem venni egy pár sárgumit. Nem adták kedvezménnyel – sőt, az igazat megvallva, drágább, mint ami az autómon van – így nem tisztem reklámozni, de le kell írnom a nevét, mert zseniális darab: a Specialized Storm Controllerről van szó, méghozzá az 1.8-as kiadásról. Egészen nevetségesen vékonyka, különösebben még csak nem is bütykös, de pehelykönnyű, és ami a lényeg, remekül tapad a trutymóban, ugyanakkor mérsékelten szedi azt fel. Itt azért vagyok ilyen visszafogott, mert végül mégiscsak felszedte, de erről azért még sok minden tehet.

Az eső első áldozata Cica volt, akit hiába várunk hosszú percekig az átfutásnál, pedig a kamerával be is másztam a bozótba, de nem volt türelmem egy 43 perces körhöz, helyette csináltam pár képet ismeretlen versenyzőkről, amelyeken azért már látszik, hogy valami alakul. Íme, ezt a hátsó kereket érdemes megnézni:

Cica végül előkerült, maga után húzva valamit, mint Robert de Niro a Misszióban, ez volt a bringája, körülbelül egy mázsa sárral kiegészítve. Az ő tragédiáját egyértelműen az összteló okozta, a hátsó felfüggesztés fémhídja elkezdte gyűjteni az anyagot, és innen aztán egyenes volt az út a tekerhetetlenen át a tolhatatlan, illetve emelhetetlen kerékpárhoz. Jól illusztrálja a technikai malőrt, hogy Janó közvetlenül utána egy mezei hardtail géppel 23 percet tudott menni. Cica kapott egy másik bringát – nevezetesen Orsiét, aki duója szereplését teljesítettnek nyilvánítva ekkor már elment aludni – ezzel határozottan felgyorsult, de ez a 32 perc még mindig elég messze volt az ideálistól.

Ekkor következtem én, és azzal a naiv elszántsággal mentem ki, hogy na, ide nekem azt a sarat, majd jól szembenézek vele. Három kört terveztem, fenntartva a jogot, hogy idő előtt kiszálljak, ha mégis a természet győzne. Két kör után azt mondtam be, hogy megyek én még, nincs itt semmi baj, addig ugyanis tényleg nem volt. Nem állítom, hogy soha jobb pályát még nem láttam, de a sárgumi tette a dolgát, különösebb igyekezet nélkül (más megközelítésben rutinosan tartalékolva az energiát) tudtam menni 20 perces köröket, közben még a lábamat se kellett letenni, így magam is meglepődtem, mikor a harmadik körben a kerítés utáni nagy felfelében megállt alattam a bringa. Aztán többé nem is tudtam vele elindulni. Pontosabban voltak próbálkozásaim, de általában nem tartottak pár percnél tovább, illetve nevetségesen lassan haladtam, két ilyen között pedig hosszasan bányásztam a sarat a kerékről, arra gondolva, ennyi agyagból Kovács Margit teljes életműve kijönne. Közel 26 perc alatt értem be erről a körről.

Átadtam a stafétát Tóninak, aki – szintén egy összetelóssal – egyetlen 42 perces körrel biztosította, hogy legyen időm átgondolni a dolgot. Én ezalatt arra jutottam, hogy lemosom a gépet és nekifutok újra, biztos csak valami tévedés volt ez az előbbi fiaskó. Hát nem, ugyanott, ugyanaz történt, megálltam a felfelében, aztán birkózhattam a mázsás cupákkal. Egy pár elvetélt kísérlet után már a tekerésről is lemondtam, de tolás közben meg azt vettem észre, hogy nem forog a kerék. Gondoltam, akkor viszem vállon, de meg sem tudtam emelni, volt vagy 40 kiló… Mégiscsak maradt a tisztogatás, hogy legalább a kerék elforduljon, aztán bekocogtam vele a célba. 28 perc. Ennek a fele se tréfa…

A poén az, hogy nem is éreztem magam fáradtnak, ez az iszapbirkózás kellemetlen volt, viszont egyáltalán nem kimerítő. Lett volna még ötletem, nevezetesen hogy a féket kiakasztom a steig aljában, és akkor talán nem gyűlik bele a sár, de mivel szar hideg volt (9 fok, azt mondták), úgy éreztem, hogy  most egy időre kiélveztem a dolgot, inkább elmentem zuhanyozni és megüzentem a csapatnak, hogy egy ideig ne keressenek, aludni fogok. Ekkor volt hajnali fél négy.

Paul és Matyi szerencsétlenkedtek még egy ideig, aztán öt körül a rendezőség csendes eutanáziában részesítette a versenyt. Első körben csak felfüggesztették reggel nyolcig, de mivel addig is folyamatosan esett, senki nem gondolta, hogy újra kéne kezdeni. Nyolckor már azt mondták be, hogy 10-kor, tehát két órával a verseny vége előtt megtartják az eredményhirdetést. Így lett az idei 24 órás kerékpárversenyből – műfajteremtő újításként – 17 órás túlélő.

Valahol mélyen egy kerék található benne (fotó: Fenyvesi)

Az eredményeket is csak reggel tudtuk meg. Az ellenfeleink éjfél körül kapituláltak, a katasztrófa előtti 5 kör előnyünkből végül 11 lett, így sokkal simábban lett meg a mesterhármas, mint gondoltuk volna. Ellenben a licenszes győztes SHKE bírta, két kört kaptunk tőlük, illetve a Káosz Amigos is rettenthetetlen maradt, sőt, durván elhúztak. Hiába, ők fiatalok, még nem fenyegeti őket a reuma, a megfázással nem törődnek, viszont harcban kellett maradniuk, mert a kategória-győzelmen túl a hobbi abszolút is kellett nekik. Meg is szerezték.

Az eredményhirdetést érdekes kettősség jellemezte. Egyrészt mindenki igazi hősnek érezhette magát, mert ami itt éjszaka ment, azt például hadifoglyokkal szemben több nemzetközi egyezmény is tiltaná. Másrészt viszont soha ennyi kipihent arcot nem láttam, hiszen rövidebb lett a verseny, meg pár órát mindenki aludt, most szó sem volt arról, hogy az egyéni helyezettek ne tudnának kiállni a dobogóra. Én részemről nevetséges 10 körrel, azaz 38 km-rel fejeztem be a máskor kizsigerelő 24 órát (tavaly 18 körön 86 km-t mentem). Ennyit hozok össze akkor is, ha egy átlag hétköznap bringával megyek munkába. Mondjuk, ha azt ilyen terepen kéne, le is szoknék róla gyorsan.

Az biztos, hogy ezt a megcsonkított 24 órást egy ideig még emlegeti a mezőny. Jövőre mindenki szeme a meteorológián lesz, ha pedig az akár csak egy kis esőt is jelez, a visszamondások száma és a sárgumik forgalma határozott emelkedésnek indul.

Fonnyadt Makk Veterán Tájbringás Kör

Eredmények

Köridős eredmények – érdemes megnézni hogy a vége felé a deklinációt. Még a profi győztes is 30 perces köröket ment, ami a korábbi 11-hez képest elég jó kontraszt.

Fényképek: az enyémek, és Cicáé (csak erős idegzetűeknek)

13 hozzászólás

  1. A túristákat meg kihagyod? Mi is elhoztuk ám vegyesben a 4. helyet!!! Irgum burgum! A viccet félre téve gratula mind 3 MTBO-s csapatnak!
    Mennyiért fosztogatták ama gumit?

  2. Azért megemlíteném, hogy az időjárás kompenzálandó sikerült 8 liter forralt bort eltüntetnünk a virágok segítségével. Mindezt sportosan, csak a pihenő megkezdése előtt, természetesen !! Jövőre felsőtestre gyúrok és félkézzel cipelek bármilyen bringát:)

  3. @puffy: ha ez hivatalos beszámoló lenne mondjuk az mtfsz.hu-ra (tényleg, olyan vajon miért nincs? és a VK-ról? és az elmúlt két OB-ról?), természetesen megemlíteném az összes érintett tájbringást, pontos nevekkel és helyezésekkel, de ez csak egy blogpost, amelynek nem célja a teljes körű tájékoztatás, sőt, még csak a politikai korrektség sem. Ha megfigyeled, Orsiékról sem írok sokat (majd kapok érte, biztos), nincs benne az abszolút győztes, de még a mi csapatunk tagjai is csak véletlenül derülnek ki. Így kívánta a szöveg. Szóval, it’s nothing personal, jók voltatok, tényleg. És köszönöm a zenét! :)

    @Tóni: Csak utólag jutott eszembe ez a motívum, valóban, este lement először egy sör, pedig eredetileg nem gondoltam, hogy összeegyeztethető egy ilyen komoly erőpróbával, aztán az esőben végképp megtörtem, és már a forralt bor is elfogadhatónak tűnt. Kicsit még kitartunk, jön a pálinka is. :) Az biztos, hogy ezen nem múlt semmi, sőt. Rendhagyó helyzetekben rendhagyó módszerek kellenek. :)

  4. Ja, a gumi. 8990 Ft/db. Schwalbekhoz képest nem is drága. :)

  5. Jó, hát rólunk azért azt kell tudni, hogy este 8-ig, az eső eleredtéig letudtuk a fejenként 11 kört, ez persze csak 2 fej esetén volt lehetséges.

  6. utána aztán bringám a Makkoknál teljesített, (hátha sikerül lefaragniuk valamit a körszám közti különbségből:-)), én pedig a Makkok forraltboránál!

  7. Abból a forralt borból én is kostoltam! Asszem attól bírtam ki hanalig ébren!

  8. Az 1,8 ide lófasz… :) Benő az 1,5-ös brutálrücskösével 18-as köröket tolt éjjel, és alig bírtuk leállítani… :)

    Bár én sem panaszkodhatom, Ernő megdobott egy 1,8-as Maxis-szal, az is über fasza volt, itthon sajnos nem is lehet kapni, csak a nagyon alja verziót (2000HUF). Elsőm mondjuk nem volt sárgumi, egy 2,0-ás Nokian…

    22 perceseket toltam éjjel, de nekem tetszett!

    A felfelét én is megtekertem az elején, végén nekem se ment, de vállra vettem a gépet, és addig vittem, míg tekerhetőnek nem éreztem a talajt… Ez mindenképpen ügyes húzás volt úgy érzem, nem tapadt így rá sok!

    Amúgy meg GRATULÁLOK az egész csapatnak, kemények voltatok! (Na meg méltó ellenfelek! :))

  9. Láttam Benő gumiját, ugyanaz a mintázat volt, mint az enyém, csak kicsit vékonyabb (szvsz egyébként nem annyira ezen múlott, inkább a tárcsaféken). Lehet tudni, hogy milyen márka? A sárgumik nagy tesztje volt ez a hétvége. :))

  10. Szerintem a Benő sárgumija nem speci volt hanem maxis, de mindegy is, amit te láttál az az a specko gumi volt amivel az első három kört nyomta, legalábbis szerintem!

  11. Na, én elvesztem Benő gumijai között… :) Este láttam, még dicsekedett is vele, hogy milyen jól halad, ellenben a többiekkel.

  12. A benő gumija egy schwalbe volt amit még 5-6 éve vettünk az akkor még 30- kilós kiscsákónak a maratonokra.

  13. Jó vétel volt… :)