Nyomtatás Shortlink

Herzlich willkommen

Ha csak lehet, kint vagyunk a természetben. Bringázni, mászni, sível bármit csinálni, vagy akár csak simán futni, túrázni. A sokféle érdeklődés kapcsán jó pár országot, tájat megismertünk, de egyszer csak azt vettük észre, hogy odaszoktunk Ausztriába, annak is a közepére, legyen bármely évszak, a Dachstein egyik vagy másik oldalán találjuk magunkat. A Totes Gebrige már-már magától értetődő téli program lett, Tauplitz pedig szinte második otthonunk.

Egy reggel, mikor sível mentünk a boltba.

Némi fejtörés után az álmot tett követte, idén áprilistól miénk lett a bázis, ami technikailag egy bűbáj kis apartman a tauplitzi erdőszélen, nem egy nagyszálló, de azért élhető méretű, éppen elég egy családnak vagy egy kisebb társaságnak. Tulajdonképpen rugalmasan paraméterezhető: két főre kimondottan kényelmes, négy főre normál apartman-szállás, afelett pedig amolyan hütteként lehet rá tekinteni, ahol sok jó embernek kell kis helyen elférni, ezzel arányosan azonban rendkívül gazdaságossá válik.

A Nordwand belülről

Budapestről 460 kilométer, ami munka után indulva még ép ésszel elérhető távolság, 5 óra alatt megjárható, este pedig már a Nordwand teraszán lehet sörözni, és nézni a Grimming sötét északi falát, amely olyan komor, szinte fenyegető, hogy mágikusan vonzza a tekintetet. A másik irányban a Totes Gebirge végtelen fennsíkja terül el, közte vidám turistautakat rejtő erdők, tehenek által szorgalmasan nyírt mezők, benne egy teljes síterep, amit lesiklóként is megszerettünk, de freeriderként értékeltünk igazán nagyra, Tauplitzalm ugyanis elsősorban a pályán kívüli lehetőségekben erős. Nem utolsó sorban pedig egy hatalmas és jól karbantartott sífutó pályarendszer is található itt, amely fülétől a farkáig egy 40-es kör, de a hivatalos adatok szerint 131 kilométernyi húzott nyom tekereg a völgyben, amiben még nincs is benne a kimondottan finom, kis falusi Loipe, se Ausztria egyik leghóbiztosabb futópályaja fent az Almon. Télen ez a vidék maga a Paradicsom.

Perfekte Loipenbedingungen

Hogy az év egyéb szakjaiban is mennyire élvezetes a környék, arra viszont csak akkor jöttünk rá, amikor elkezdtünk sűrűbben ide járni. Első reggel mindjárt három őz legelt az ablakunk alatt, később ezt a pozíciót tehenek vették át. A sétautakon elkalandoztunk a falu körül, ez messze volt a komoly megpróbáltatástól, de annyi báj volt benne, hogy rögtön átlényegültünk nyugdíjasba és hosszasan üldögéltünk egy padon, élvezve a panorámát. Később futva is körülnéztünk a Gnanitztalban, 2 óra alatt éppen csak elértük a Totes Gebirge szélét, úgy tűnt, hegyifutásra itt gyakorlatilag végtelen tér áll rendelkezésre. Valamivel haladósabban, immár kerékpárra ülve a másik irányban hasonlót éltünk át a Gröbming felé eső hegyek között, és csak ámultunk a környék nyújtotta lehetőségek gazdagságán.

Az ismerkedésnek úgy tűnt, soha nem lesz vége, a koronát azonban gyorsan fel kellett tenni a névadó Grimming csúcsára vezető, sziklamászást nyomokban tartalmazó túraúttal, ami kétségtelenül a környék egyik nagyhercege.

Csúszda az Ennstal felé

De bármilyen kellemes itt, attól nagyon messze vagyunk, hogy egymagunk kihasználjuk ezt a helyet, így magától értetődött, hogy bérbe is adjuk. Elsősorban hasonló outdoor megszállottaknak ajánljuk: télen síelni (legyen az lesiklás, sífutás, sítúra, vagy akár ugrás, tudniillik itt van a szomszédban a világ kevés sírepülősáncainak egyike – aki túlugorja a sáncrekordot, ingyen a vendégünk volt), máskor mászni, túrázni, bringázni, futni, vagy egyszerűen csak távol lenni a világ zajától.

Út az Almra (persze, van felvonó is)

Elmondhatjuk, hogy vendégként sok helyet megjártunk már, az ebből adódó tapasztalatokat igyekeztünk úgy átültetni a szállásadói gyakorlatba, hogy a jó dolgok megmaradjanak, de kicsit barátságosabb, közvetlenebb legyen az egész, hogy mindenki kicsit úgy érezhesse, haza érkezett, legyen szó akár a honlapon meghirdetett irányelvek rugalmas kezeléséről – hiszen barátok, ismerősök között bármit meg lehet beszélni – odáig, hogy nem kell feltétlenül megérkezni este nyolcig, majd elhagyni a lakást az utazás napján tízig, vagy akár a konyhában talált ételek és italok(!) szabad felhasználásáig. Nincs házirend, bízunk vendégeink józan eszében – még akkor is, ha éppen azért mentek ki, hogy eligyák -, hiszen közös célunk, hogy mindenki mosolygós és kipihent legyen az itt töltött idő alatt. A környék és a kégli már adott hozzá.

Tauplitz rulez. Gyertek a Nordwandba!