Nyomtatás Shortlink

Bajnokcsapat

???Az öregedésnek kevés előnye van, azokat viszont meg kell becsülni, így amellett, hogy kérdés nélkül engednek be a szexshopba, örülhetek annak is, hogy indulhatok végre F145-ben. Ez átlag 48 1/3 éves emberekre van optimalizálva, amit én erősen lehúztam, de szerencsére az egyesület bőségesen el van látva kőkemény szeniorokkal, így egykori edzőmmel és egykori szövetségi kapitányommal együtt kiadunk egy bajnok-esélyes csapatot, gondoltam én, annak ellenére, hogy igazából fogalmam se volt, kik az ellenfelek.

Ami azt illeti, bajnok-esélyeshez képest úgy kezdtem, mint egy vérbeli kretén. És még csak fel se tűnt. Akkor hűltem el, mikor utólag a Quickroute-ban az istennek sem tudtam az emlékeimhez igazgatni az egyesre vezető tracket. Igaz, sok mindenre van magyarázatom, utamba állt egy váratlan bozótos, meg egy csomó kidőlt fa, de hogy ettől ilyen zaklatott lett az útvonalam, azt nem gondoltam volna, ha ezt sejtem, maradok az úton, ami vonzó alternatíva volt egyébként, csak aztán a tiszta (illetve annak tűnő) erdő elcsábított. A kezdő kiskör ezen túl is sok furcsa tekervényt tartalmaz, érdekes módon az egyetlen átmenet, ahol ezt érzékeltem a harmadikra vezetett, ott hosszasan kerülgettem a fákat valamelyik Forrai mögött, ehhez képest ez a szakasz úgy néz ki mintha zsinóron húztak volna. A többi rész devianciáit egyszerűen nem tudom hova tenni, hacsak a technika nem szórakozik velem. A negyedikre elismerem, hogy ráraboltam az első irtás sarokra, illetve mellémentem kicsit a következőre, de a többi kanyar sötét titok.

CSB pálya

Az 5. utáni rét egy időre felmentett a gondolkodás alól, majd következett az a szél által átrendezett erdő, amelyben a VB váltó mezőnye is emlékezetes látogatást tett tavaly. Itt, azon kívül, hogy szar nehéz volt itt futni, még a tájékozódás se ment, mind a két pontot úgy úsztam meg, hogy jól körülnéztem és ahol a legtöbb ember volt, oda mentem benézni a gödörbe. Hasonló taktika jellemezte a kilences végjátékát, ahol egyébként teljesen jól mentem, de azért  jól esett látni, hogy más éppen a pontot fogja. A tízes végre teljesen önállóan lett meg, a következő pedig már olyan messziről látszott, hogy azt elhibázni nem nagyon lehetett.

Miként a következő három átmenetet sem, nekem legalább is nem sikerült, némi bizonytalanság érezhető a 15-re menet, egyrészt nem teljesen indokolt, hogy miért íveltem meg az amúgy lapos völgyet, majd a pont előtti hegyoldalt nem sikerült minden ízében azonosítani, de végül is nem térképet javítani jöttem, hanem a bóját megtalálni, az pedig csont nélkül sikerült.

Minden pályának van egy pillanata, amikor már úgy érzem, hogy szinte vége, úgyhogy be lehet kapcsolni a tartalék hajtóműveket, ez most konkrétan itt következett be. A 16-ra vezető, amúgy nem túl sok észt kívánó kerülésen sikerült szép sötétzöld vonalat húznom, ami a nagy sebesség jele,  be is fogtam Kiácz Bencét, de sokáig nem élveztük egymás társaságát, éppen csak egy pontfogás erejéig randiztunk. Utolsó érdemleges kihívás a Diabáz-barlang feletti mélyedés volt, majd ténylegesen következett a végjáték, ezúttal a sípályán lefelé, ahol inkább csak a talpon maradás volt a kihívás. Jöttem közel 62 percet, amivel magasan nyertem a futamomat, és mivel a többiek is kifejezetten jól mentek, igazából kétség sem fért a győzelmünkhöz: 19 év után ismét országos bajnoki címet szerezhettem tájfutásban.

Igaz, hogy korosztályban, méghozzá nem kifejezetten fiatalok között, de meg kell mondjam, egyáltalán nem éreztem kevésnek a feladatot, és még el is fáradtam eléggé.

A másnapi Egyesületi Váltóbajnokság már több szempontból is kedvezőtlenebb alapokkal rajtolt. Egyrészt ott volt a szombati nap, ami elfárasztott kissé, ugyanakkor eltöltött sikerélménnyel. Aztán az a tény hogy még sosem indultam egyesületi váltón, így igazából sejtésem se volt a verseny menetéről, úgy csodálkoztam rá minden részletre. Rengeteg ellenfelünk volt, szám szerint 30, melyek közül a Tipo verhetetlennek tűnt, de rajtuk kívül is volt még egy csomó erős csapat, úgyhogy a dobogót is szép eredménynek tartottam volna.

Barátságos rajt a váltón

Végső csapást azonban a saját szervezetem mérte rám, amikor elég bágyadt bemelegítésemet pár repülővel próbáltam meg feldobni, éles fájdalom hasított a bal combomba. Elsőre húzódásnak gondoltam, néha inkább görcsnek tűnt, igazából nem tudtam eldönteni, de egy rövid időre az is kérdésessé vált, hogy a parkolóból le tudok-e kocogni a váltáshoz. Toncsi beérkezéséig volt közel 10 percem, sokat variálni tehát nem lehetett, ha kézenjárásban is, de valahogy teljesítenem kellett a pályát.

Toncsi ötödiknek jött, messze a Tipo mögött, két perce a Gyöngyöstől, gyakorlatilag  együtt a MEAFC-cal és a BEAC-cal, és nagyon melegített már a HSP is. A helyzet tehát több volt, mint izgalmas, de engem csak az kötött le, hogy tudok-e egyáltalán futni. A sípályán felfelé úgy tűnt, hogy egész jól. Még az erdőbe lépve is minden rendben volt, sőt, ráfutottam Lantos Zolira, és Fecót is láttam valami szürreális irányban eltűnni. A kettesre a jobbos kerülő tűnt nekem egyetlen alternatívának, így lementem a betonra, ahol megpróbáltam felpörögni egy kicsit, de rögtön kiderült, hogy ennyire azért nem jó a lábam, azonnal bejelzett a fájdalom. A hármasra immár tényleg meglett Lantos Zoli, de utána a betonon ismét a fájással voltam elfoglalva, olyannyira, hogy el is felejtettem időben bevágni és így egy jó fél perces kanyarral sikerült megfejelnem ezt az átmenetet. Pontfogás közben láttam, hogy a sárga bozótruhák száma kettőre nőtt: utolért minket Marton Jani. Szépen alakult egy csúnya zakó, ha egyéni verseny lett volna, hagyom is a francba az önkínzást, de így sántikáltam tovább, teljesen leszámolva a dobogós reményekkel.

Meglepetésemre azonban Marton Jani nem távolodott, tulajdonképpen egy tempót mentünk, sőt, Lantos Zoli is szépen jött velünk, de azért érződött, hogy ez csak addig lesz status quo, amíg el nem indulunk felfelé. Ez egyelőre nem következett be, két tankönyvbe illő szintezés után még mindig együtt voltunk, Marton Jani ugyan elszállt az ötös mellett, de sajnos nem sikerült elég diszkréten megfogni mögötte a pontot, ötven méterrel később ő is szagot fogott, visszanézett és mire a völgybe lementünk, már ott is volt megint előttem.

OEVB pálya

Következett az első komolyabb mászás, amely valóban vízválasztónak bizonyult, Lantos Zoli ugyanis egyre kisebb sárga ponttá zsugorodott a háttérben, míg végül teljesen el nem tűnt. Én egyelőre nem szakadtam le, de igazából ettől nem jöttem lázba, mert Janival szemben egy hajrát még két egészséges lábbal sem tartottam volna esélyesnek. Az azonban nem volt már kérdés, hogy végig tudok-e menni, nagyjából sikerült kompromisszumot kötnöm a lábammal: én nem megyek 7 perces tempó alá, ő meg akkor nem fáj nagyon. (És hogy nem szimuláltam, az is bizonyítja hogy még most egy nappal később, a gép előtt ülve is érzem.)

A borítékolt leszakadás végül a 9-re menet következett be, amellyel kapcsolatban egyébként lenne egy néhány keresetlen szavam a pályakitűzőhöz. Szóval, ha pár mondatban kifejtené, hogy itt mégis mire gondolt?! A pont már lentről látszott, nem volt kihívás megfogni. Mi a tökért kellett minket felhajtani a gerincre, mikor fordulásból jöttünk is  róla vissza? Csak azért, hogy aztán ismét nekieshessünk? Esetleg, ha nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy Gigasprint Rallyt csináljon a pálya végéből (5 km-re jutott 21 pont!), simán kihagyhatta volna ezt az egész környéket, kaptunk volna egy szép hosszú átmenetet, amelyen esetleg útvonalválasztás is van. Mindenesetre díjazom a bátorságot, hogy ráírta a nevét a térképre.

Mire túlestünk ezen a bájos szakaszon, Jani ellépett vagy 200 méterre és nem látszott, hogy lassulni akarna. Bevallom, én inkább már hátrafelé nézegettem, nekem onnan már ne jöjjön senki, hagyjanak békében meghalni befutni.

Az átfutó után meglepetéssel tapasztaltam, hogy nem kevesebb, mint öt pontot tudtak belezsúfolni a kiskörbe, igaz, egyik primitívebb volt, mint a másik. A 19-re menet azt vettem észre, hogy Jani éppen jön ki a pontról. Valamit elronthatott és most alig volt 15-20 mp előnye, de ez sem gyújtotta fel bennem a tüzet, mert ez a hátralévő 200 méterhez képest utcahossznak számított, az meg végképp megoldotta a kérdést, hogy mikor kiértem a rétre, már a gyűjtőn is túl volt. Hajrázni tehát nem kellett, vissza is kapcsoltam öregurasba és könnyedén bekocogtam a célba. Ahol aztán jó 10 percet agonizáltam. Ritka durva pálya volt ez, de látszik a sebességemen is: tegnap még 6:28-as tempót tudtam futni, ez mára 7:48-ra nőtt. Ha hozzáteszem, hogy mindezt 5,5 km-es távon, hát, még egy margitszigeti rekreációs kocogó is könnyesre röhögi magát. Hiába, nehéz a tájfutással megbecsülést szerezni.

Ötödikek lettünk, ami nem töltött el felhőtlen boldogsággal, de lényegesen jobbra nem volt esély. Utólag azt kell mondjam, hogy – talán Düdüt leszámítva – mindannyian kicsit alulteljesítettünk, amennyire kijött a lépés a CSB-n, itt annyira nem. A dobogó akkor lett volna reális, ha testületileg jobbat jövünk, vagy ha csak én, akkor kerek négy perccel, de az már Fecó magassága, nem lett volna velem szemben reális elvárás. Egyetlen pozitívum, hogy lenyomtam Lantos Zolit. Ha nem írok mellé dátumot, egész jól hangzik.

Ezzel ünnepélyesen vége is a futó-szezonnak. Amikor eljöttünk, Bánkút felett gyönyörű, szürke hófelhők gyülekeztek. Itt a tél.

 

OCSB / OEVB honlap (eredmények stb.)

14 hozzászólás

  1. Jó dolog ez gps track, kiderülnek érdekes dolgok… de ha már az útvonalaknál tartunk, és a múlt héten olyan jól szórakoztunk az én útvonalamon: ne mondd már, hogy az 1-esre nem érte volna meg végigrongyolni az úton, pláne a te track-edhez képest. Én elgondolkodnék a 4-esen is, jó hogy úton futva van vagy 15 m plussz szint, de ahhoz képest, hogy végigoldalazhatod a köves hegyoldalt, hát te tudod. És, hogy tovább fokozzam, a 9-esre én balról megkerültem mindent, amire már nővérem is hülyének tartott, pedig ő a témában igazán együttérző tud lenni, a részidők alapján viszont versenyképes megoldás.

  2. Az egyes dilemmájáról írtam részletesen, olyan jó ötletnek tűnt bevágni az erdőbe, nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Térkép alapján egy szelíd hegyoldalnak tűnt.

    Négyes. Már a hármas eleve bőven az út alatt volt, semmi kedvem nem volt onnan visszamászni. A hegyoldal meg annyira nem volt köves (csak a végénél kellett volna jobban figyelni).

    A kilences. Hát, igen, most néztem a részidőket és ott kaptam egy teljes percet, szóval lehet, hogy jobb volt balra. De ez nekem a térképről nem jön le, nagyon nagy az a kerülő.

  3. Szia Dani!

    Milyen típusú órával készíted ezeket a track-eket?

    PA

  4. Garmin Forerunner 405.

    Különösebben nem tudom ajánlani, de távolságot mérni jó. Valamiért ezen a terepen nagyon sokat kellett igazgatni a tracket, máshol sokkal jobban passzol. Nem tudom, ez a térkép vagy a műszer kritikája-e (esetleg az enyém :)).

  5. Nekem most POLAR RS400-am van, ami egyrészt nem GPS-el megáldott, másrészről az elmúlt másfél évben (mióta megvettem) a szíjon kívül minden elemét kicserélték a szervizben. Vagy az óra szar, vagy csak én fogtam ki selejtes szériát.
    Vennék valamit helyette, ezért érdeklődöm.
    Gyűjtöm az infókat a cseréhez…

    A.

  6. Attila!

    Ha nem kell feltétlenül,hogy óra is legyen,ezt tudom ajánlani,nekem bevált:
    http://www.royaltek.com/index.php?option=com_content&view=article&id=146&Itemid=235
    De azt hiszem van már újabb modell is belőle.

  7. Érdekes ez az óra dolog. Sok más helyen olvasni, hogy ezek a “mostani” sport órák milyen ócskák.
    Nekem 1993 óta egy mezei 30részidős Casio-m van és tökéletesen működik. (akkoriban mondjuk más nem is nagyon volt és meglehetősen sokba került, olyan ötezer Ft körül) 3-4 évente kell benne elemet cserélni, meg ötévente szíjat, mert elfárad. Ennyi.

  8. Hát nem kell feltétlenül órával együtt, a lényeg, hogy a kütyü által készített track-et rá tudjam illeszteni az aktuális tájfutó térképre.

    Ilyen 30 részidős Casio-m nekem is volt (ez a sokak által használt két kék gombos…) 1991-1998-ig, nagyon szerettem. Aztán egyszer kilehelte a lelkét.
    Azóta leamortizáltm pár Timex Ironmant. Ezek az órák egy elemcsere intervallumig gyárilag vízállók, aztán a beszivárgó testnedvektől meghalnak.

  9. Jó az a kép a tömegrajtról…
    De miért ferdék a fák? ;)

  10. Hm…azok a Casiok tényleg örök darabok,kifogástalanul megy mai napig,sőt egy 8 részidős Timexem is van az őskorból (akkor még ez volt a csúcs) ha az elemcserénél jól raktad vissza a tömítőgyűrűt,akkor nem ázott be sosem.
    Bár én már évek óta nem futok órával,azért ébresztésre még jók.Meg mások idejének a mérésére.

  11. De miért ferdék a fák? ;)
    Azért, mert a szeniorok olyan gyorsan rajtoltak, hogy mögöttük vákum keletkezett, és a sípálya tetején található hidegebb levegő hirtelen lefelé áramlott, ami bedöndötte a fákat. De ez a hatalmas szembeszél sem zavarta meg Molnár Petit, hogy elsőnek érjen fel a tetőre :)

  12. Olyan Casio-m nekem is van, de már nem futok vele. Már sokkal többet várok egy órától, mint hogy mérje az időt illetve tudjon részidőket. Pulzus, GPS, szint, ilyesmi. Az igazat megvallva nincs nagy jelentősége, nem ettől lesz jobb az ember, de jó játék. Ráadásul addiktív. :)

    A Garmint nem azért szóltam le, mert ócska, hanem mert nem praktikus, különösen a számítógépes kiértékelés lehetősége nagyon zsenge.

    @Bence: ezt úgy hívják, hogy művészi hatás. Érzésre tényleg ilyen meredek volt. Persze, te nem tudhatod, nem futottál. :)

  13. Tibcsi a kettes pontig bírta, onnan úgy billegett a gallyazásban, hogy féltem kidönti a fákat is…. nagyívben kerültem, mert ha az a súly rámdől… :)
    A legszebb a tömegrajt volt… KO. Ádám olyan vákumot csinált maga mögött, hogy a rajtoló emberek is bedőltek…

  14. Pár hete updateltem egy Polar RS800asról Garmin Forerunner 305ösre.
    Tájfutóként kiváncsi voltam én is a trackekre.
    A Polarral, sajnos nekem is elég sok gondom volt: szíj elszakadt, pulzusmérő öv nem mért stb. De másképp nagyon élveztem főleg a Polar Trainer 5ös software használatát.
    A Garmin eddig nagyon jól működik. Abban azért egyetértek Danival, hogy a Garmin software csapnivaló… de erre találtam egy megoldást :D Egy convertert ami a Garmin adatokat Polar adatokká és azokat tudom importálni a Polar Trainerbe. Szóval Garmin órávla használhatom a Polar jó programját :)