tájfutás

A dzsungel rock and roll

A dzsungel rock and roll

Megérne ez ezotériai helyzetelemzést, hogy mi baszódott el a csillagok állásában, az utóbbi időben ugyanis bármibe kezdek, minimum szenvedés a vége. Múlt hétvégén olyan helyzetekbe keveredtem Paklenicán – elvileg élménymászás címen – ami bőven elég lenne a Primal fear forgatókönyvéhez, […]

Majális

Majális

Tulajdonképpen nyakig vagyok a Vértesboglár Adventure-rel kapcsolatos melóban, így hiába volt szép és jó a Tipo Kupa, csak pihenésképpen írok róla gyorsan, meg mert Áginak megígértem az első napi rajtban, ahol ő portaszolgálatot teljesített. Aztán láttam a pályán is, majd […]

Hideg napok

Hideg napok

Többen kérdezték, hogy miért pont a Postás Kupa, és ez elgondolkodtatott. Tényleg, miért is? Nem titok, hogy némi ellenérzésem van a Postással szemben, mintha Janóék nagyon a rutinra támaszkodnának és abból kiindulva, hogy a rendezés úgyis hibátlan lesz, nem is […]

A Normafa nem vész el, csak átalakul

A Normafa nem vész el, csak átalakul

Mivel nem szokásom a hatóságokra hallgatni, főleg, ha attól az erdőtől akarnak eltiltani, amibe 30 éve járok, a mai esős reggelen csak átbújtam a kordon alatt, hogy megnézzem, mennyi alapja van annak a hisztériának, miszerint elpusztult az erdő. Vagy száz […]

Nem tudtam, hogy így fáj

Nem tudtam, hogy így fáj

Illetve, dehogynem, csak igyekeztem nem foglalkozni vele, amikor elhatároztam, hogy két év után ismét kipróbálom a tájfutást. Ezt aztán rögtön az első kilométeren megbántam, bár logikusan nézve, miért is esett volna jól, hosszú ideje nem futottam terepen, sőt, máshol se […]

Katasztrófaversenyzés

Katasztrófaversenyzés

Megint nem sikerült jó viszonyba kerülnöm Olaszországgal. Nem tehetek róla, de valahogy nem bírom megszeretni, a viszony pedig mintha kölcsönös lenne, mindenesetre a határ átlépésének pillanatában a pénztárcám elkezd kétségbeesetten vergődni, mint egy horogra akadt hal, várva az első simlist, […]

Az arculatépítés rögös útján

Az arculatépítés rögös útján

Családi, zöld sport… Az a helyzet, hogy én már a szlogennel sem értek egyet, mert az igaz, hogy a tájfutás tud családi és zöld lenni, de hogy ezt tegyük az ablakba, miközben a világ egyik legkeményebb állóképességi sportjáról van szó? […]

A nagy pofáraesés

A nagy pofáraesés

Miután a váltó után kihirdettem, hogy mi kvázi legyőzhetetlenek vagyunk, természetszerűen érett a kudarc, aminek jól alá is dolgoztunk azzal, hogy látványosan nem készültünk a CSB-re. Toncsi egyszerűen lemondta a részvételt, minden bizonnyal igazoltan, Szlat már az előző hétvégi egyéni […]

Száz százalék

A fellengzős cím arra utal, hogy idén háromszor indultam futó tájfutásban és eddig ennyiszer is lettem első. Persze, kategóriát választani tudni kell, de ami jár az jár: aki nem edz, indulhat BR-ben, aki meg elég öreg, az akár 145-ben is. […]

Hazajáró

Nem, nem szándékozom tartósan visszatérni a tájfutáshoz, nyugtattam meg Gerzsont a Postás Kupa rajtjába menet. Alapvetően csak azért jöttem, hogy mindenkinek megmutassam, milyen szép bozótruhát terveztem, ne kelljen októberig várni a divatbemutatóval. Szomorúan állapítottam meg ugyan, hogy a Spari évekkel […]