off

Budai Hegység Ismerős Csúcsai

Budai Hegység Ismerős Csúcsai

Megérne egy elemzést, hogy létezik az, hogy én eddig életemben csak egy – azaz egy – teljesítménytúrán vettem részt, az is még egyetem alatt történt (és valami téli Mátra volt, egyébként). Talán tudat alatt kerülöm azt a konfliktust, hogy bárkivel […]

Norvégia 1. – Csempészek útja a vadtulokig

Norvégia 1. – Csempészek útja a vadtulokig

Menjünk Norvégiába! – állt elő Orsi évente visszatérő tervével, mert bár idén már elvittem őt egyszer tavasszal, de olyan ez, mint a heroin, ettől csak még erősebb lett benne a nosztalgia a kétségtelenül pazarul sikerült 12 évvel ezelőtti túránk iránt […]

Egy pár kép szebben beszél

Egy pár kép szebben beszél

Zavarban vagyok ezzel a hétvégével. Nem tudom, hogyan írjak arról, hogy életem eddigi legjobb sítúráján vettem részt, miközben Pálfi Tóni – talán nevezhetem barátomnak, de mindenképpen egy kedves csapattárs, sorstárs és valahol kolléga is – végleg beszállt a liftbe. Azt […]

Mantis

Mantis

– Jó napot… Ne haragudjon, hogy csak így ismeretlenül… De nem először látom itt és gondoltam… – Jó napot! Foglaljon helyet! Szép itt, nem? – Ó, igen, én is nagyon szeretem, errefelé gyönyörű a táj. – Itt lakik valahol a […]

A Normafa nem vész el, csak átalakul

A Normafa nem vész el, csak átalakul

Mivel nem szokásom a hatóságokra hallgatni, főleg, ha attól az erdőtől akarnak eltiltani, amibe 30 éve járok, a mai esős reggelen csak átbújtam a kordon alatt, hogy megnézzem, mennyi alapja van annak a hisztériának, miszerint elpusztult az erdő. Vagy száz […]

Welcome to the real life

Felbolydult Magyarország és végre egy olyan téma miatt, amiben nem egymás torkát kell átharapni, hanem nyugodtan egyetérthetünk abban, hogy páratlan és visszataszító inzultus ért minket: ki akarják fúrni a birkózást az Olimpiáról. Ha még azt is hozzá tesszük, hogy a […]

Földhözragadt lennék?

Úgy emlékszem, gimnazista korom óta foglalkoztat a szabadesés gondolata, akkor a mostanra Szent Imrévé vált József Attila negyedik emeletének ablakában üldögéltünk szünetekben, alattunk a Villányi út és vagy 20 méter mélység. Nem taszított, minden szuicid gondolat nélkül (dacára még a […]

Nem hiába fizetem a TB-t

Én egy naiv hülye vagyok, saját eszűleg, mert amikor jött vicsorogva a kutya, és már csak öt centire volt a bokámtól, még mindig azt hittem, hogy csak játszik. Hát nem. Faszán megharapott, ekkor már azért leszálltam a bringáról és hirtelen […]

Kreatív vagyok

Joggal kérdezhetnék türelmetlen rajongóim, hogy miért nem született egyetlen bejegyzésem sem a november folyamán. A helyzet az, hogy született, kettő is, de egyik sem élte túl az öncenzúrát, félkész állapotban sorvadtak el, miután nem tudtak annyi kreativitást felmutatni, hogy közérdektelen […]

Hurrá, nyaralunk! – Egy kicsi mozgás

Pár éve még 400 km feletti hetet nyomtam nyaralás címén, persze Istria sokkal alkalmasabb volt erre, meg az országútival történt, amit ide öngyilkosság lett volna hozni, többek közt a házunkhoz vezető utat sem valószínű hogy ki tudtam volna mászni 39/25-ös […]